Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balassa Viktória

balassa_viktoria.jpgBalassa Viktória

Balassa Viktória Erzsébet néven, Budapest VI. kerületében születtem 1976 szeptemberében.
Édesanyám budapesti születésű, míg édesapám Zala megyében nőtt fel. Ennek kapcsán, s egyéb okok miatt többször költöztünk egyik helyről a másikra felnőtté válásomig. Ennek ténye ( ... iskolaváltások, barátok, s egyéb veszteségek') kissé megviselt, mivel születésemtől tizenegy éves koromig Budapesten éltem szüleimmel, két öcsémmel, s anyai nagymamámmal. Mindmáig Budapest szívem csücske, s amikor tehetem, elmegyek e gyönyörű városba, és ellátogatok kedvenc helyeimre. Többek között a Margitszigetre, Gellért-hegyre, Népligetbe, a Dunát is gyakran körbesétálom ... s még sorolhatnám! 
A letenyei ( Zala megye ) általános iskola befejezése után kitanultam a női-ruhakészítő szakmát, majd munka mellett, huszonévesen  Nagykanizsa  egyik középiskolájának levelező tagozatán letettem az érettségit, majd évekkel később az erre épülő kisgyerekgondozó-nevelői szakmát, Mind közül ez utóbbi hivatás áll hozzám a legközelebb, s bízom, sok időt tölthetek majd még gyerekekkel, kicsikkel, nagyokkal, s minél több szépre, jóra nevelhetem szemüket, szívüket.
Immáron felnőttként túl vagyok egy váláson, sok nehézségen, és bár egyedülálló anyaként nevelem kamasz fiamat, mégis boldog vagyok. Lehet, nincs palotám, autóm, ékszereim, de van fedél a fejem felett, munkahelyem, sok kedves barátom, szerelmem, szép, és egészséges gyermekem, aki a legnagyobb áldás, ajándék életemben. 
Úgy gondolom, igazán nem lehet okom panaszra! S kissé talán furcsán fog hangzani, de másik nagy szerelmem az írás. Gyermekkoromban sokat olvastam saját magam kedvtelésére, illetve testvéreimnek. Elsősorban a meséket, verseket szerettem. Míg a korombeli gyerekek naplóba írták szívük kis titkait, én versírásra adtam fejem. Úgy éreztem, ha írok nem csupán alkotok, de kiírok magamból mindenféle fájdalmat, s épp úgy jó érzéssel töltött el, ha bármilyen más életérzést megfogalmazhattam ebben a formában. A versírás kapcsán szerettemhez még közelebb kerültem, és sok kedves barátra tettem szert életem során. Mind az az idő, amit a költészetre, írásra szántam elmondhatom, hogy áldás életemben. 
Legelső versem Magány címmel írtam kamaszként, mely egy letenyei Muravidék című lapban jelent meg. Akkoriban még csak próbálkoztam a versírással, s sok év elteltével harminc éves korom után kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Azóta is írok kisebb, nagyobb szünetekkel. Lelkemnek egy olyan forrásra lett az írás, ami nélkül már nem tudom elképzelni életem. Megnyugtat, békét, harmóniát áraszt testembe, lelkembe. A versírás mellett olykor-olykor írok kisebb monológokat, s tavaly megjelent a Kanizsai Antológia 19. irodalmi, művészeti és helytörténeti kiadványába a Különös álom című prózám. Ez igazi meglepetés volt számomra, hisz még igazán kisdiák' vagyok az írás terén. Mindenesetre nagy örömmel töltött el, hogy megjelent egy alkotásom a már évtizedek óta alkotó írók, költők írásai mellett az enyém is.
De talán, nem is az a lényeg, hogy mennyire nyűgözzük le író, költő társaink, sokkal inkább az, hogy bármit teszünk, szívből, hittel tegyük. Szeretettel idéznék A kis herceg című regényből:
" ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan " . Ennek hitében folytatom az írást, s bízom, másoknak is örömére is. 

Művei az oldalon:

Hiányozni fogsz (vers)

Magány (vers)

Mit tegyek (vers)

 

Magány

Mint házat a tető, borít a magány,
körülkerített a félhomály.
Hordom az élet bőrét,
páncélt viselek testemen,
érzem megfagy bennem 
minden érzelem.

Megyek az őszi úton,
lassan ballagok,
nincs úti célom,
csak bolyongok.
Szívom a port, a füstöt,
üvölt a káosz a fejemben,
végtelennek tűnő út áll előttem.

Múlnak a hónapok,
az idő oly álnok!
Mint egy virág, elhervadok.
Szememből könny csorog,
kicsit enyhül a fájdalom,
s néha egy álcázott 
mosoly arcomon.

/1993.Nov.10. / B.V.

 

Mit tegyek?

Sétálok az utcán, és az élet
dolgain töprengek.
Figyelem az embereket,
nézem a szemüket.
Rá kell jönnöm, hogy
furcsák vagyunk mi:
EMBEREK.
Szótlanul egymás mellett
elmegyünk,
nézzünk a semmibe,
s gyakran már csak azt
vesszük észre,
ha a lábunkra lépnek.

Sétálok az utcán, és az élet
ellentéteiről elmélkedem.
Nem rég esküvőre hívtak
a barátaim.
Ma hallom, hogy újabb
ismerősöm válik.
Van, aki küzd az életéért,
van, ki hit nélkül remél.
Van ember, aki barna,
van szőke.
A bőrünk színe sem egyforma:
fehér vagy fekete.
Léteznek gazdagok, míg
nyomorognak a szegények,
s ellepnek minket
a bevándorló népek.

/ 1994.01.09. / B.V.

 

Hiányozni fogsz

Látom, ahogy ajkad szóra nyílik,
s közben kedvesen mosolyogsz.
Mégsem tudhatod meg,
számomra mit jelent ez a mosoly ...
Mert elmész.
Talán csak kis időre,
de lehet, örökre.
Az arcod továbbra is bennem fog élni,
mint egy szép emlék,
s reménykedem,
egyszer talán visszajössz,
de addig is hiányozni fogsz.

/ 1995.04.28. / B.V.