Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cs. Horváth Anna

cs_anna.jpg

Csepella-Horváth Anna (1945-)

Nagykanizsán született, mára már nyugdíjas alkotó. A textilszakmában végzett, 1965-ben. Húsz évig tagja volt a Kanizsa Ruhaipari Szövetkezetnek. Ezt követően a Csapi Általános Iskola és Kollégiumban dolgozott gyermekfelügyelőként. 
2000 óta nyugdíjas. 2009 óta ír verseket. Egy éve tagja a Takács László Irodalmi Körnek. Ez évben 7 versével felkerült Terebess Gábor honlapjára, a Magyar Haiku Költők közé. 

 

Művei az oldalon:

Bátortalan éj (az első vers)

Bátortalan éj (a második vers)

Megsebzett szív (vers)

Ókori romoknál (vers)

Porból született vers (vers)

A vers erejével (vers)

 

 

Ókori romoknál

 

Hódolva intek feléd,

sok ezer év,

és azon is túl nektek,

hajdani szerelmesek,

Jerikó rózsái üzennek.

 

Langyos szellők összebújva,

együtt a gondolattal,

lépnek nagyokat,

átsüvítve árkon-bokron,

hajdani romokon,

s a fülledt melegben

nekiiramodik a szél,

az ég kegyeltje,

mert itt lehet.

 

Hajdani szerelmesek,

virágfüzérrel köszöntöm,

sok ezer éve csókolt arcotok,

mellyel nektek hódolok.

 

2016. március 1.

 

 

Bátortalan éj /Az első vers/

Didergő hidegben
fagyos az éjjel,
fagyos a nappal,
megfagy a gondolat.

Szavakban kifejezett
szép érzések nincsenek.
A vers leülepedett
a lélekben.

A bátortalan éjben
ha álmodunk is,
nem határtalan semmi.
A hideg valóság,
mely a csendet megtöri.

 

Bátortalan éj /A második vers/

Lelkem ingovány. 
süppedő vágyak,
keresik a kiutat.

Ki vagy? Ki szeret?
Nincs ilyen.
Oly olcsó a magány
az érzelmek piacán.

Rejtsd el magad
jó mélyen,
senki ne lássa,
mily esélytelen
a vágyak éjszakája.

S a mocsáron átevickél
a bátortalan éj.

 

 

A vers erejével

 

Ha majd az

égi barázdába

simítom arcomat,

napsugár legelőkön

terelgetem álmaimat.

 

Merre hazám?

Hol a vége a szónak,

s lám,

mennyi a sóhaj,

elég-e kitartásunk

a szabadság után,

miről elődeink

írtak, kiharcoltak,

és megéltek?

 

Hol van oly erő,

mely küzdeni

kész érted – Hazám!

 

Hol vannak oly ifjak,

kik tudják,

ha tenni kell,

hogyan lehet?

 

Csak a hit, az összefogás,

élni akarás,

mely megnyitja

a mennyek kapuját.

 

2017. július 16.

 

 

 

PORBÓL SZÜLETETT VERS

 

Mit ér az ész,

ha balgaság lett börtönöd,

s amit elfed köntösöd:

minden cifra-nyomorúság rajtad.

 

Ha az élettől

leckét kaptál - figyelj rá!

A szív és a lélek

együtt mond Igét és Hála-imát!

 

Lehet e föld csupa sár,

a talpad alatt az ingovány:

az élő tengereken ne gázolj át!

S ne keress új Magyar Hazát!

 

Szívünk és a sors

kiszámíthatatlan - rejtély.

Költőnk szava e nemzetnek hitel:

"itt élned s halnod kell."

 

 

MEGSEBZETT SZÍV...

 

Ereszkedj reám alkonyat,

szép, bíborvörös palásttal.

Titkon legyen, senki se lássa,

az éj köntösében - merre jártam.

 

Messze még a Hold sugara,

de megvéd már az éjszaka.

 

Ha a bánat övét felteszem,

messze - innen elmegyek.

Haragszom a világra,

kánya legyen - aki bánja!

 

Ahol nyílik a szép szók virága,

onnan leszakítok néhányat.

Szedek a Hold arany sugarából,

csokrot kötök a csillag porából.

 

 jól, erősen megkötözöm:

sebzett szívem - benne őrzöm.