Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csepella Horváth Anna

cs_anna.jpg

Csepella Horváth Anna (1945-)

Nagykanizsán született, mára már nyugdíjas alkotó. A textilszakmában végzett, 1965-ben. Húsz évig tagja volt a Kanizsa Ruhaipari Szövetkezetnek. Ezt követően a Csapi Általános Iskola és Kollégiumban dolgozott gyermekfelügyelőként. 
2000 óta nyugdíjas. 2009 óta ír verseket. Egy éve tagja a Takács László Irodalmi Körnek. Ez évben 7 versével felkerült Terebess Gábor honlapjára, a Magyar Haiku Költők közé. 2018-ban jelent meg az első verseskötete, Csillag álom címmel.

 

Művei az oldalon:

Bátortalan éj (az első vers)

Bátortalan éj (a második vers)

Ókori romoknál (vers)

Megsebzett szív (vers)

Porból született vers (vers)

A vers erejével (vers)

 

 

Megsebzett szív

 

Ereszkedj rám alkonyat,

sötétpiros ruhádban,

hogy senki ne lássa,

merre jártam.

 

De messze ér a Hold sugara,

nem véd meg az éjszaka.

 

A bánat övét felteszem,

messzire elmegyek.

Hiába tanítottak,

másra nem hallgattam.

 

Haragszom a világra.

Lelkem is bánja.

Megsebzett szívem

az egyedüli tanulsága.

 

Nyílik még kertem virága,

szakítok néhányat.

Hozzá a Hold sugarából

teszek párat.

 

Erősen megkötöm,

nem eresztem, őrzöm

megsebzett szívemet

ezzel bekötöm.

 

 

Porból született vers

 

Mit ér az ész, ha

balgaság lett köntösöd,

mely elfedi cifra

nyomorúságod.

 

Ha leckét kaptál,

hát figyelj rá.

A tékozló lélek

is mondhat igét.

 

Ha a föld már

csupa sár,

tengereken gázolj át,

keresni új hazát.

 

De ezt nem ajánlanám.

Higgy a költőnek…

„itt élned, s halnod kell.”

 

 

 

 

Ókori romoknál

 

Hódolva intek feléd,

sok ezer év,

és azon is túl nektek,

hajdani szerelmesek,

Jerikó rózsái üzennek.

 

Langyos szellők összebújva,

együtt a gondolattal,

lépnek nagyokat,

átsüvítve árkon-bokron,

hajdani romokon,

s a fülledt melegben

nekiiramodik a szél,

az ég kegyeltje,

mert itt lehet.

 

Hajdani szerelmesek,

virágfüzérrel köszöntöm,

sok ezer éve csókolt arcotok,

mellyel nektek hódolok.

 

2016. március 1.

 

 

Bátortalan éj /Az első vers/

Didergő hidegben
fagyos az éjjel,
fagyos a nappal,
megfagy a gondolat.

Szavakban kifejezett
szép érzések nincsenek.
A vers leülepedett
a lélekben.

A bátortalan éjben
ha álmodunk is,
nem határtalan semmi.
A hideg valóság,
mely a csendet megtöri.

 

Bátortalan éj /A második vers/

Lelkem ingovány. 
süppedő vágyak,
keresik a kiutat.

Ki vagy? Ki szeret?
Nincs ilyen.
Oly olcsó a magány
az érzelmek piacán.

Rejtsd el magad
jó mélyen,
senki ne lássa,
mily esélytelen
a vágyak éjszakája.

S a mocsáron átevickél
a bátortalan éj.

 

 

A vers erejével

 

Ha majd az

égi barázdába

simítom arcomat,

napsugár legelőkön

terelgetem álmaimat.

 

Merre hazám?

Hol a vége a szónak,

s lám,

mennyi a sóhaj,

elég-e kitartásunk

a szabadság után,

miről elődeink

írtak, kiharcoltak,

és megéltek?

 

Hol van oly erő,

mely küzdeni

kész érted – Hazám!

 

Hol vannak oly ifjak,

kik tudják,

ha tenni kell,

hogyan lehet?

 

Csak a hit, az összefogás,

élni akarás,

mely megnyitja

a mennyek kapuját.

 

2017. július 16.