Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Józsa László

jozsa-laszlo.jpgJózsa László
1948-ban, 71 évvel ezelőtt egy téli nap hajnalán jöttem világra két nővérem és szüleim örömére.
A  MAORT telepről később Kiskanizsára kerültünk. Itt éltem gyermekkorom mindennapjait. Középiskolába 
Zalaegerszegen jártam  gépipari technikumban. Életem nagy részét a DKG-ben dolgoztam le. Családi boldogságomat leginkább lányom és fiam születése jelentette. Jelenlegi feleségemmel 33 éve élünk békés egyetértésben. Mindig nagyon vonzott a könyvek világa. Sokat olvastam az ifjúsági regényektől a világirodalom klasszikusaikig.
Mindig bennem volt egy késztetés az írásra. A versek írásával a békésebb nyugdíjas éveimben kezdtem komolyabban foglalkozni. Ezt egy megmagyarázhatatlan kényszerként élem meg a mai napig is. Verskedvelőim a Facebookon találhatják meg írásaimat egy külön oldalon, máshol még nem jelentek meg.

 

Művei az oldalon:

Édesanyák (vers)

Szerelemvonat (vers)

Óh, a nő (vers)

 

 

Édesanyák


Benne fogantál
benne növekedtél
benne lettél a 
kettőből eggyé
Belőle jöttél
kínok közt világra
Ő szólt az Istenhez
érted egy imára
Magából táplált,
hogy növekedjél
büszke volt arra
ahogy cseperedtél
Neki is fájt, hogyha
fájt a te hasad
veled sírt Ö is
mikor bújt ki a fogad
Mennyire örült ö
mikor megindultál
büszke volt arra
milyen ügyes voltál
Tanított, nevelt,
hogy okosodjál
óva vigyázott rád
mikor beteg voltál
Amikor aztán
iskolába jártál
annyira örült
ha jó jegyet kaptál
Amikor elhagytad
új családra vágytál
szemében egy kis
óvó könnyet láttál
Nehéz a sors néha
gyarló a világ
de soha ne feledd
az édesanyát

 

 

Szerelemvonat


Sebesen száguld a szerelemvonat
Várja sok állomás várja sok utas
Nincs rajta kalauz, nem kér jegyeket
Tessék hát felszállni amíg csak lehet
Száguld a vonat de vissza nem tolat
Nem hozza vissza az elsírt vágyakat
Végül a szemafor majd pirosra vált
A vonat beéri a végállomást
Az aki lemarad majd bizony bánja 
Ki nem élt vágyakkal jut mennyországba

 

 

Óh, a nő

 

Óh a nő
hűsítő szellő
Életeket adó 
lágy, puha takaró
Szerelmes szenvedély
ölében csupa kéj
Észt vesztő gondolat
szerelmi kábulat
Érzelmek dallama
édes melódia 
Egy nyári zápor
bódító mámor
Bánatra a vigasz
sebekre gyógytapasz 
Családnak ágya
egy védő bástya
Óh, a nő
örök igézet
kezdet és végzet

Színjáték az élet
Színjáték az élet
játék csupán
Statiszta vagyok a
föld színpadán
Benne az életem
egy röpke jelenet
Alighogy beléptem
és máris elmegyek
Játszottam szerepem
úgy, ahogy tudtam
Nincs érte jutalom
a tapsot nem én kaptam
Játszottam kisfiút
készültem nagy szerepre 
A hamis vágyakat
a rendező szétkergette
Azért a játékban
örömet is találtam
Lettek gyerekeim
társat talált a vágyam
A darab folytatódik,
hogy mi lesz nem tudom
Remélem jó a vége
a könyvet nem én írom