Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy János

nagy_janos.jpgNagy János

Publikáció: Nagy János – Cs. Nagyné Sípos Edit
Hátrányos szociokulturális környezetben élő felnőttek szocializációs, személyiségfejlesztő tréningje
Szociális Munka c. szakfolyóirat 1997. ápr. - jún. 134.old.
Közélet, társadalmi tevékenység:
A nagykanizsai Napfény Rákbeteg Egyesület létrehozása 2002-ben, annak vezetése, majd egyesületi tagként folyamatos részvétel munkájában.
Takács László Irodalmi Kör Egyesület (Nagykanizsa) munkájában vezetőségi tagként aktív részvétel.
Hobbi, szabadidős tevékenység:
asztalitenisz, vers,- és prózaírás
2018-ban és 2019-ben Zalakaros város amatőr asztalitenisz bajnokság 1. helyezés
Mécs László Országos Irodalmi Társaság „Család - szeretet” témakörben meghirdetett novella pályázatán országos I. helyezés, valamint számos országos helyezés, dicsérő, elismerő oklevél.
Nagykanizsa Irodalmi Antológia 2014. 2015. 2016. 2017. 2018.évi számában megjelenés, több országos antológiában való megjelenés.
Önálló novellás kötet megjelenése 2015-ben „ Kézen fogva, Te vezess utamon!” címmel, 
2016-ban „Változnak az évszakok” címmel.
2017-ben „Mesevárban mesetár” címmel gyermekvers- és mese kötetem jelent, melyet Zala megye összes óvodájának összes csoportja (kis, középső, nagy) ingyen megkapott karácsonyi ajándékként.
2018-ban „Színes mező” címmel újabb gyermekvers kötetem jelent meg.

 

Művei az oldalon:

Ha már... (vers)

Kísértet kastély (vers)

Labirintus (vers)

Rákbeteg barátaimnak... (vers)

 

 

Kísértet kastély

Hol kísértetek járják furcsa táncukat,
Veszett kutya az ólban morogva ugat,
Hol átjárót rejtenek az ódon falak,
A falakból esténként sírást hallanak,
Hol a félelem szül borzongó hangokat,
Hideg rettegést hoz a szürke alkonyat.
Zord lidérc alakok testet öltenek,
Éjfélkor tort ülnek a poros szellemek,
Megjelenik az ördög fekete lován,
Részt venni ezen a gonosz lakomán,
Ott alszom én ébren, - nyugtalan álmokat,
Nem tudom, ki vagyok: vendég vagy áldozat,
Hol a ház ura ifjú lányokat rabolt...
- Patkányok rágta lyukon bámul rám a hold.

 

 

Labirintus

 

Szemed hűs fényében megfürödnék
hallgatag évek alkonyatában,
s fognám erősen, szorítva kezed,
mint a csecsemő anyja ölében,
fészkelve magát puha melegbe,
csöndben ölel át az emlékezet.

Újra magamhoz szorítanálak,
álmodni együtt boldog perceket,
mint egykoron rég, az alkony előtt;
csak rád találjak a mély homályban,
ne tévesszem el a titkos utat, 
csak megtaláljam a megfelelőt!

 


Rákbeteg barátaimnak…

 

Néha bújócskáznék a halállal,
bújva, rejtve előle magamat,
mert a kegyes sors engem nem vállal,
víg táncot lejt bennem egy daganat,
vérem csörgedez, hordva a szennyet,
mit ránk testált az elrontott század,
mitől egy bús emberöltő szenved,
a természet is riadva lázad.
Néha elbújnék a halál elől,
 lapulva csendben, mint huncut gyermek
engem a végzet hiába jelöl,
fityiszt mutatok e furcsa jelnek,
nem érdekel, hogy sorsom végzetes,
- élni akarok, élni is fogok!
mert  meghalni csak bátran érdemes:
 - tudod, az élők sem mind boldogok!
Néha szembemegyek a halállal,
őrült merészen, mint a gyorsvonat;
írom az égre Isten szavával:
magam alakítom a sorsomat!
Kísérj el ezen a nehéz úton,
légy velem, ha a bánat eltemet,
ha elesem , magam összezúzom
- jó erősen fogd meg a kezemet!

 


Ha már...

 

Ha már szívünk búcsút intve nem dobogna,
Lelkünk a bús földi létből mennybe menne,
Elindulnánk emlékeinkkel karonfogva
Valami örökké vágyott végtelenbe…
Ahol kivirágzik minden fényes álom,
Mint gyermekmesék édesanyánk ölében,
Szirmot bont a képzelet e mesés tájon,
Az ég királya vár ránk fény- köntösében.
S jutalmunkat elnyerjük majd méltó módon,
Hiszen rászolgáltunk már az igazságra,
Mindent akartunk, végül azon aggódom:
- Ráírják nevünk egy tűnő szivárványra.
Létünk belevész a múló, szürke ködbe,
Vissza, a távolba hiába is mennénk…
Eltűnünk a felhők között mindörökre,
Nem marad utánunk más, csak egy-egy emlék.